Röviden

A klímatudomány tagadásának tapasztalt megfigyelői jól ismerik azokat az érveket, amelyeket az ellentmondók rendszeresen használnak. Időnként azonban az ember olyan dokumentumba botlik, amely annyira tele van ilyen érvelési panelekkel, mint a karácsonyi puding mazsolával. Pontosan ilyen az a nyolcoldalas írás is, amely a fenti idézetet tartalmazza, és 2009 júniusából származik.

2009 azonban mára már régen volt. Olyannyira, hogy a dokumentum egyik fontos kijelentése:

„Mivel a Nap jelenleg egy ‘csendes’ szakaszba lép, várható, hogy ez a lehűlési tendencia addig folytatódik, amíg a naptevékenység ismét növekedni nem kezd.”

önmagában is teljes kudarcot vallott állításnak bizonyul, tekintve, hogy a NOAA adatai szerint a 19. század végéig visszanyúló hőmérsékleti adatsor tíz legmelegebb éve mind 2010 után következett be.

Az, hogy a dokumentum teljes kudarc, amint azt a fenti idézet mutatja, egy dolog. De mi a helyzet azzal az állítással, hogy a többi bolygó is melegszik? Ez egy különös érv, különösen annak fényében, hogy milyen lehetetlen elvárásokat támasztanak egyesek azokkal szemben, akik a földi hőmérsékleteket mérik és rögzítik. Az internet különféle homályos zugai tele vannak rossz helyre telepített meteorológiai állomásokról, adathamisításról és hasonló összeesküvés-elméletekről szóló vádakkal. Aztán ugyanebből a körből érkezik egy dokumentum, amely azt állítja, hogy a Plútó melegszik. De vajon ez mire alapozható?

A Plútónak 248 évre van szüksége ahhoz, hogy egyszer megkerülje a Napot. Mivel ezt az égitestet 1930-ban fedezték fel, egy egyszerű számítás alapján eddig csupán egy plútói év 37,5%-án keresztül volt lehetőségünk teleszkópokkal megfigyelni. Ha pedig a Plútón négy évszak létezik, akkor még azok felét sem láttuk.

Az 1988-ban és 2002-ben végzett távoli megfigyelések mellett a NASA 2006-ban útnak indította a New Horizons űrszondát, amely 2015-ben hajtott végre elrepülést a törpebolygó mellett. Az űrszonda rengeteg hasznos adatot gyűjtött, de három megfigyelési időpont 27 év alatt valójában mit jelent?

A huszonhét év a Plútón egyetlen évnek mindössze a kilencedrésze. A Földön ez nagyjából 40 napnak felelne meg. Mit lehetne egy ilyen időszak alapján mondani az éghajlatról? A nagyon kevés adatra épülő, megalapozatlan és túlzó állítások talán megtéveszthetnek egyes embereket, de manapság az az előnyünk, hogy ezek az állítások gyorsan ellenőrizhetők. Az értelmetlen kijelentések így könnyen leleplezik önmagukat.

Végül, a 2009-es dokumentumban minden érvelési panel ugyanahhoz az egyetlen hipotézishez fut össze: ahhoz, hogy a jelenlegi globális felmelegedésért a Nap felelős. Ezzel azonban van egy probléma – méghozzá nagyon nagy probléma. A Nap energiakibocsátását a „teljes napsugárzási besugárzás” avagy napállandó (total solar irradiance, TSI) értékével jellemzik, amelyet műholdakkal könnyen mérni lehet. 1980 óta a TSI és a globális hőmérséklet alakulása eltérő irányt vett. A TSI mérhető mértékben csökkent, miközben a globális hőmérséklet tovább haladt a maga egyenetlen, de egyértelműen emelkedő pályáján.

Nem a Nap a felelős – hanem az, hogy évről évre üvegházhatású gázok tízmilliárd tonnáit bocsátjuk a légkörbe, újra és újra, folyamatosan.

Részletesebb magyarázat

Ez az érv egy tágabb állítás része, amely szerint más bolygók is melegszenek. Az érvelés szerint, ha ez az egész Naprendszerben megfigyelhető, akkor a hőmérséklet-emelkedést a Napnak kell okoznia – beleértve a Földön tapasztalható felmelegedést is.

Ez a könnyen cáfolható hipotézis rendkívül szűkös információkra támaszkodik – arra, amit más bolygók éghajlatáról és annak történetéről tudunk, nagyrészt az elmúlt néhány évtized kutatásai alapján. Támogatói ugyanakkor következetesen figyelmen kívül hagyják az elképzeléssel szemben álló legerősebb bizonyítékot: azt, hogy az elmúlt ötven év során a Nap energiakibocsátása enyhén csökkent. A Nap tehát kevesebb hőenergiát sugároz ki. A Napból érkező hőenergiát nagy pontossággal tudjuk mérni, akár a Föld felszínéről, akár a bolygó körül keringő műholdakról. Emiatt meglehetősen nehéz figyelmen kívül hagyni az ellentmondást a tények és aközött a szkeptikus állítás között, hogy a Nap okozza a jelenlegi hőmérséklet-emelkedést (1. ábra).

1. ábra: Egy újabb divergencia-probléma”! A globális hőmérsékletek és a napállandó (TSI) összehasonlítása 1880 és 2020 között. Grafika: NASA-JPL/Caltech.

De ha a Nap energiakibocsátása valamelyest csökkent, akkor mi okozza a többi bolygó állítólagos felmelegedését? Vagy talán jobb kérdés lenne: egyáltalán melegszenek-e?

Azok a bolygók és holdak, amelyekről azt állítják, hogy melegszenek, mindössze nyolcat tesznek ki a Naprendszer több tucat nagyobb égiteste közül. Néhányuk, például az Uránusz, akár hűlhet is. A külső bolygók mindegyikének keringési ideje jóval hosszabb a Földénél, ezért az ott megfigyelhető éghajlati változások akár évszakos eredetűek is lehetnek. A Szaturnusznak és holdjainak 30 földi évre van szükségük a Nap körüli egyetlen keringéshez, így három évtizednyi megfigyelés mindössze egyetlen szaturnuszi évnek felel meg. Az Uránusz keringési ideje 84 év, tengelyferdesége pedig 98°, ezért évszakai rendkívül szélsőségesek. A Neptunusz felfedezése (1846) óta még nem tett meg egy teljes keringést, és ugyanez igaz a Plútóra is.

Az alábbiakban áttekintjük azokat a bolygókat, amelyekről a szkeptikus érvelések azt állítják, hogy klímaváltozást tapasztalnak:

• Mars: Az a nézet, hogy a Mars melegszik, az időjárás és az éghajlat szerencsétlen összekeveréséből ered. Két, 22 év különbséggel készült felvétel alapján olyan következtetéseket vontak le, amelyek később nem bizonyultak megbízhatónak. Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy a Mars egyáltalán melegedne. A Skeptical Science oldalán részletesebben is foglalkoztunk a Marssal.
• Jupiter: Az az elképzelés, hogy a Jupiter melegszik, valójában előrejelzéseken alapul, mivel tényleges felmelegedést nem figyeltek meg. A klímamodellek az egyenlítő térségében hőmérséklet-emelkedést, a pólusoknál pedig lehűlést jósolnak. A feltételezések szerint ezeket a változásokat olyan viharok idézik elő, amelyek egyetlen szuperviharrá egyesülnek, gátolva a bolygó hőkeveredési folyamatait. A szkeptikus érvelések figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy ezt a jelenséget még nem figyeltük meg, és hogy a modellekben szereplő kényszerítő hatás nem a napsugárzás változása, hanem a viharok és a por mozgása.
• Neptunusz: A Neptunusz és legnagyobb holdja, a Triton felszíni fényességének változásait egyesek a fokozódó naptevékenység okozta felmelegedés bizonyítékának tekintették. Valójában a fényesedést a bolygó évszakainak lassú változása okozza. A Neptunusz déli féltekéjén közeledik a nyár, ami több napfényt jelent – ahogyan az minden 164 évben bekövetkezik.
• Plútó: Ennek a törpebolygónak az évszakai a legkevésbé ismertek valamennyi közül. Létezéséről csupán 248 éves keringési idejének egyharmada óta tudunk, és mindössze egyszer látogatta meg űrszonda, a New Horizons 2015-ös elrepülése során. A klímaváltozásra vonatkozó „bizonyíték”, amelyre ez a mítosz épül, ennél is régebbi: mindössze két megfigyelésből áll, amelyeket 1988-ban és 2002-ben végeztek. Ez nagyjából annak felel meg, mintha a Föld időjárását egy évből csupán három héten át figyelnénk meg. Különféle spekulatív hipotézisek szerint a Plútó erősen elnyúlt pályája szerepet játszhat az éghajlatának alakulásában, ahogyan forgástengelyének nagy dőlésszöge is. Egy dolgot azonban ma már biztosan tudunk: a Plútót érő napfény körülbelül 900-szor gyengébb, mint a Földet érő. Rendkívül hideg hely.

Azok az állítások, amelyek szerint a Naprendszer égitestei a fokozódó naptevékenység miatt melegszenek, egyértelműen tévesek. A Nap energiakibocsátása az elmúlt évtizedekben csökkent. Egyedül a Plútó és a Neptunusz mutat fokozott fényességet, amelynek okát egyelőre nem értjük teljesen, hiszen egyik égitest esetében sem figyelhettünk még meg egyetlen teljes keringési periódust sem. A többi naprendszerbeli égitestnek tulajdonított felmelegedést nem sikerült bizonyítani. Ez inkább a fantázia világába tartozik.

A Plútóról és a többi törpebolygóról számos hasznos információ található a NASA weboldalán. Ugyancsak informatív anyagok érhetők el a gázóriásokról: a Jupiterről, a Szaturnuszról, az Uránuszról és a Neptunuszról. A Plútóval kapcsolatos konkrét részletekért lásd a NASA Pluto: Facts című oldalát.