Röviden

A Föld felszíne, óceánjai és légköre mind melegszenek az üvegházhatású gázok kibocsátása következtében, bár eltérő ütemben. Egyes területek sokkal gyorsabban melegszenek, például az Északi-sarkvidék egyes részei. Ez a változékonyság részben azért van, mert más jelenségek időnként ellensúlyozhatják vagy felerősíthetik a felmelegedést. Egy jó példa erre a La Niña és az El Niño hatásai: a trópusi keleti Csendes-óceán feletti szél és tengeri felszíni hőmérséklet szabálytalan ingadozásai, amelyek világszerte befolyásolhatják a hőmérsékletet és a csapadékmintákat.

Az El Niño még melegebb éveket okoz, míg a La Niña némileg visszafogja a hőmérsékleteket. Így 2023 – ami El Niño év volt – lett a valaha feljegyzett legmelegebb év az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) szerint, de más közelmúltbeli évek sem voltak messze mögötte – a 2016-os és 2019-es évek a második, illetve harmadik helyen állnak. A nyugtalanító dolog az, hogy 2019 csak enyhe El Niño-t tapasztalt. És még a La Niña éveiben is, 2021 és 2022 is, a feljegyzett évek között, a hetedik, illetve hatodik legmelegebb év volt.

Az 1998-as év egy hatalmas El Niño-val és ennek köszönhető hőmérséklet-emelkedéssel tűnt ki, amely egy erős kiugrás volt, jóval a fokozatos emelkedő trend felett. Ez a kiugrás, majd a visszatérés egy „normálisabb” felmelegedési mintázathoz arra késztette a nagy nézettségű média egy részét, hogy azt állítsa, a globális felmelegedés „megállt” vagy akár „abbamaradt”. Ez egy tipikus félrevezetési taktika volt, amelyet, mint általában, az idő megcáfolt. A jelenlegi helyzet szerint a tíz legmelegebb év mind 2010 óta volt, amikhez képest az 1998-as év már sehol sincs. A mai mércék szerint egyszerűen nem volt elég meleg.

Részletesebb magyarázat

Az 1998-as év után, amely abban az időben a legmelegebb év volt, évekig tartó dezinformációs kampány folyt, amely a nyilvánosságot meg akarta győzni arról, hogy a globális felmelegedés különböző módokon lassult, megállt, vagy akár egy lehűlési időszakba lépünk. Természetesen ma már tudjuk, hogy ezek az állítások messze voltak a valóságtól. A mai legmelegebb évek top tízes rangsorában az 1998-as év sehol sincs. Egyszerűen nem volt elég meleg. Tehát nézzük meg, hogyan alakultak ki ezek az állítások, mert ezek rávilágítanak azokra a módszerekre, amelyeket a félretájékoztatást tervező és terjesztő emberek alkalmaznak.

Az egész bolygó továbbra is folyamatosan hőt halmoz fel az üvegházhatású gázok kibocsátása által okozott energiaegyensúly hiány miatt. A Föld légköre melegszik. Az óceánok energiát halmoznak fel. A szárazföld elnyeli az energiát, és a jég hőt nyel el, hogy elolvadjon. Az évről évre bekövetkező változások egyszerűen zajok, amelyek azt tükrözik, hogy a hő hogyan oszlik el a bolygón, és milyen más hatások játszanak szerepet, például az El Niño déli oszcilláció (ENSO) szabálytalan ingadozásai, amelyek akár 0,3 °C-val is módosíthatnak a globális hőmérsékleten. Ezért volt 1998 olyan kiugróan meleg év: egy nagyon erős El Niño-val esett egybe. Az El Niño körülményei mindig melegítik a dolgokat, míg a La Niña körülményei lehűtik azokat (1. ábra).

1. ábra: A GISTEMP anomáliák 2023 végéig (a 19. század végéhez viszonyítva), az ENSO állapotának megfelelően kódolva tavasz elején – piros az El Niño, kék a La Niña. 2023 szürke, mivel az El Niño csak később alakult ki az év folyamán. Grafika a Realclimate jóvoltából.

A klimatológusok rutinszerűen több évtizedes időszakokat használnak a hőmérsékleti trendek bemutatásakor egy nagyon jó okból kifolyólag. Az ilyen időszakok lehetővé teszik, hogy távolabbról nézzenek a nagyobb képre. A zajok miatt, ha egy sokkal rövidebb időszakot veszünk – mondjuk csak öt vagy tíz évet –, akkor bármit állíthatunk a trendekről, attól függően, hogy melyik időszakot választjuk ki.

Például, ha egy 5-10 éves rövid időszakot választottunk volna, amely 1998-ban ér véget, akkor – ha úgy kívántuk volna – azt mondhattuk volna: „nézze, milyen gyorsan melegszik!” Hasonlóképpen, ha néhány évet vettünk volna 1998-tól kezdve, azt az ugyanolyan érvénytelen állítást tehettük volna, hogy a globális felmelegedés megállt. És természetesen ezt az állítást hevesen hangoztatták a 2000-es évek elején-közepén. Ez egy klasszikus példa volt a mazsolázgatásra, azaz arra a tudománytalan gyakorlatra, hogy szelektáljuk az adatokat, amelyek támogatják az érvet, amelyet azok nevében teszünk, akik támogatják a félrevezetési kampányokat. Ha egyszer megérted ezeket a trükköket, magad is megkérdőjelezheted őket. Megkérdezheted valakitől, miért mutatott olyan rövid hőmérsékleti feljegyzést, amikor a sokkal hosszabbak bemutatása a szokásos gyakorlat.

Nehéz, de technikailag lehetséges kiszűrni az említett zajokat a hőmérsékleti adathalmazokból. A Foster és Rahmstorf (2011) tanulmányban a szerzők a többváltozós lineáris regresszió statisztikai technikáját használták, hogy kiszűrjék az ENSO, a naptevékenység és a vulkáni tevékenység hatásait (2. ábra). Megállapították, hogy a globális felszíni és alsó légköri felmelegedési trendek valójában az utóbbi években is stabilak maradtak. Maradt még némi zaj, de közel sem annyi, mint enélkül. Mindvégig folytatódott a felmelegedés.

2. ábra: A globális felszíni és alsó-troposzférai hőmérséklet öt adathalmaza az El Niño déli oszcilláció (ENSO), a naptevékenység, illetve a vulkáni aeroszolok rövidtávú hatásainak eltávolítása előtt és után. Minden adathalmazra 12 hónapos mozgóátlagot alkalmaztak.