Röviden

Ursus maritimus. A világ legnagyobb medvéjének latin neve is utal arra, mennyire erősen függ az Északi-sarkvidéket körülvevő tengerektől. A jegesmedve egy csúcsragadozó, amely táplálékát elsősorban a fókák jelentik. E függőség miatt életének nagy részét a tengeri jégen tölti, ott vadászik. Kiváló úszó: anatómiai adottságai lehetővé teszik számára, hogy a dermesztően hideg sarkvidéki vizekben is boldoguljon. Vastag zsírrétege és sűrű, vízlepergető bundája teszi lehetővé ezt az életmódot.

A jegesmedvék 19 elkülönülő populációban élnek az egész Arktisz területén. Nyolc csoportról nem áll rendelkezésünkre megfelelő mennyiségű adat. A sarkvidéki terepmunka komoly logisztikai kihívásokkal jár, különösen a tengeri jégen. A többi populáció esetében – 2017-es állapot szerint – öt stabilnak tekinthető, kettő növekvő, míg négy csökkenő tendenciát mutat. A kép tehát vegyes.

Ennek oka az, hogy az Arktiszt négy különböző ökorégió alkotja. Nézzük ezeket sorban. Először is ott van a Szezonális Jég Ökorégió Kanada partjainál. Itt a tengeri jég mindig is elolvadt a nyár folyamán. A jegesmedvék ilyenkor intenzíven vadásznak az olvadás előtt, majd a szárazföldön egy szezonális koplalási időszakon mennek keresztül. Sajnos azonban az olvadás egyre korábban kezdődik és egyre később ér véget, így a koplalási időszak meghosszabbodik, ami alultápláltsághoz és a kölykök magasabb elhullási arányához vezet. Ez az a jegesmedve-populáció, amely egyértelműen csökken.

Alaszkától egészen Svalbardig húzódik az Elsodródó (Divergens) Jég Ökorégió. Itt az óceáni áramlatok folyamatosan elsodorják a tengeri jeget a partoktól, miközben az kialakul. Nyáron nem képződik új jég, és a szárazföld valamint a tengeri jég között széles, nyílt vízfelület alakul ki. A partoktól távol a jég az Északi-sarkvidéki óceán mély vizei fölött helyezkedik el, ahol viszonylag alacsony a tápláléktermelékenység. A fókák ezzel szemben a part menti, sekélyebb, produktívabb vizek közelében maradnak. Itt is ugyanaz a probléma jelentkezik: a jégmentes időszak meghosszabbodása, az előbb említett okok miatt. Az ebben a régióban élő jegesmedvék különösen sérülékenyek.

A Konvergens Jég Ökorégióban, az Északi-Barents-tengertől Kelet-Grönlandig, a jég a part mentén torlódik fel. Az ebben a régióban élő jegesmedvék ezért folyamatosan hozzáférnek a sekély, termékeny tengerek felett elhelyezkedő tengeri jéghez. Végül ott van a Szigetcsoport Ökorégió, a kanadai sarkvidéki szigetek környékén. Itt a jegesmedvék szintén képesek voltak egész évben a jégen maradni. Mindkét ökorégió ezért jelenleg is, illetve potenciálisan is a jegesmedvék fontos menedékterületének számít.

E térségek mindegyikére nézve az elsődleges fenyegetést egyértelműen a klímaváltozás okozta tengeri jégvesztés jelenti. Ahogy a tengeri jég visszahúzódik, a jegesmedvéknek egyre több időt kell a szárazföldön tölteniük. Ez növeli az emberi lakossággal való találkozások esélyét, és ezek az esetek többnyire nem végződnek jól.

A jegesmedvék természetes élőhelye a tengeri jég. A tengeri jég kiterjedésének hosszú távú trendje csökkenő. Még ha egyes populációk stabilak vagy akár növekvők is, az összkép egyenetlen, ami az általuk lakott régiók eltérő sajátosságaiból fakad. Az Arktisz gyors éghajlati változása – az úgynevezett arktikus amplifikáció – valós jelenség. E csodálatos élőlény iránti aggodalom tehát teljes mértékben indokolt.

Részletesebb magyarázat

A jegesmedvék az északi sarkkörön belül és a környező szárazföldi területeken élnek. Jelenleg 19 elismert alpopulációt tartanak számon, és a becslések szerint az egyedszámuk körülbelül 20 000–25 000 közé tehető. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a jegesmedvét a sebezhető kategóriába sorolja, az Egyesült Államok Veszélyeztetett Fajokról szóló törvénye pedig veszélyeztetett fajként tartja nyilván. Ennek ellenére egyesek azt állítják, hogy a jegesmedvék száma az 1950-es évek óta növekedett, és ma már stabil. De mi is a helyzet valójában ezzel a fajjal?

Először is, néhány fontos megjegyzést kell tenni a jegesmedvék egyedszámával kapcsolatban:

• Senki sem tudja pontosan, hány jegesmedve élt az 1950-es és 1960-as években. Az akkori becslések vadászok vagy felfedezők anekdotikus beszámolóin alapultak, nem pedig tudományos felméréseken.
• A jegesmedvékre az éghajlatváltozáson kívül több más tényező is hatással van, többek között a vadászat, a szennyezés és az olajkitermelés. A hószánok, repülőgépek és jégtörők megjelenése, valamint az ezt követő fokozott vadászat egyes populációk csökkenéséhez vezetett.
• Ugyanakkor 1973-ban életbe lépett a Jegesmedvék Védelméről szóló Nemzetközi Egyezmény, amely bizonyos körülmények között korlátozta vagy teljesen betiltotta a vadászatot, és ennek hatására a jegesmedvék száma több területen helyreállt.
• Nem minden alpopulációt érint azonos mértékben az éghajlatváltozás. Míg egyes csoportokat alaposan tanulmányoztak, másokról kevés adat áll rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy nincs elegendő információ ahhoz, hogy pontos kijelentéseket tegyünk a jelenlegi és a múltbeli egyedszámukról.

Ezeket a fenntartásokat szem előtt tartva mit is mutatnak valójában a számok? A Természetvédelmi Világalap (WWF) 2019-es jelentése szerint a jegesmedvék 19 elismert alpopulációja közül négy csökkenő, kettő növekvő, öt stabil, míg nyolc esetében nincs elegendő adat ahhoz, hogy bármilyen következtetést le lehessen vonni (1. ábra).

1. ábra: A jegesmedvék populációinak állapota az Arktisz körül 2021-ben. Adatok: Arctic Portal. Térkép: Wikipédia. Az ökorégiók jelölései (az óramutató járásával megegyező irányban, alulról): EG = Kelet-Grönland; DS = Davis-szoros; BB = Baffin-öböl; KB = Kane-öböl; SHB = Déli Hudson-öböl; WHB = Nyugati Hudson-öböl; FB = Foxe-medence; GB = Boothia-öböl; QE = Erzsébet Királynő-szigetek; NW = Norvég-öböl; LS = Lancaster-szoros; VM = Viscount Melville-szoros; MC = M’Clintock-csatorna; NBS = Északi Beaufort-tenger; SBS = Déli Beaufort-tenger; CS = Csukcs-tenger; LVS = Laptyev-tenger; KS = Kara-tenger; BS = Barents-tenger.

Egyes populációk csökkenéséért egyaránt felelős az élőhelyek leromlása és a túlzott hasznosítás (túlzott vadászat). Ahhoz, hogy megértsük, miért tekinti az IUCN és az Egyesült Államok Veszélyeztetett Fajokról szóló törvénye a jegesmedvéket veszélyeztetettnek, fontos megvizsgálni, miként hathatnak a jövőben emelkedő hőmérsékletek az élőhelyeikre. A jegesmedvék erősen specializálódott emlősök, amelyek életciklusuk számos elemében nagymértékben támaszkodnak a tengeri jégre. A műholdas adatok azt mutatják, hogy az arktiszi tengeri jég az elmúlt 30 évben folyamatosan csökkent. Az előrejelzések szerint ez a tendencia a további melegedéssel csak folytatódni fog. A tengeri jég változásai több módon is hatással vannak a jegesmedvékre:

• A nyári tengeri jég korábbi visszahúzódása miatt a medvéknek kevesebb idejük marad vadászni, és így kevesebb idő áll rendelkezésükre zsírtartalékaik felhalmozására.
• A tengeri jég feldarabolódása és csökkenése több következménnyel jár. Arra kényszeríti a medvéket, hogy hosszabb távolságokat ússzanak, ami feléli zsírtartalékaik egy részét. Emellett csökkenti a  jegesmedvék fő táplálékforrását jelentő fókák számát, akadályozza a mozgást és a vackolást, valamint arra is kényszeríti az állatokat, hogy több időt töltsenek a szárazföldön, ami növeli az emberekkel való találkozások esélyét, és ez potenciálisan magasabb elhullási arányhoz vezethet.

A jövőbeli éghajlatváltozás jegesmedvékre gyakorolt lehetséges hatásainak megértéséhez érdemes megvizsgálni azokat az alpopulációkat, amelyek a faj elterjedési területének déli peremén élnek, ahol az élőhelyi változások eddig a legszembetűnőbbek voltak. Jó példa erre a nyugati Hudson-öböl alpopulációja, amely a legalaposabban tanulmányozottak közé tartozik. Itt a jégtáblák feldarabolódása a 30 évvel ezelőtti állapothoz képest korábban következik be, ami gyakorlatilag mintegy három héttel lerövidíti a táplálkozási időszakot. Ennek eredményeként a nőstény jegesmedvék átlagos testtömege 1980 és 2004 között mintegy 21%-kal csökkent, a populáció pedig 1987 és 2004 között 22%-kal esett vissza. Alaszkában bizonyítékok utalnak arra, hogy a tengeri jég csökkenése miatt nőtt a bocsok elhullási aránya.

Összefoglalva: a jegesmedvék veszélyeztetettként való besorolásának oka elsősorban az, hogy a jövőbeli éghajlatváltozás milyen hatással lesz az élőhelyeikre. Ezekről az élőhelyekről – az úgynevezett „ökorégiókról” – részletesen olvashatunk az IUCN/SSC Jegesmedve Szakértői Csoport 2021-es állapotjelentésében (PDF). Az ökorégiókat az alapján határozzák meg, hogy a tengeri jég miként viselkedik az Arktisz különböző térségeiben. Azokról az alpopulációkról, amelyeknél elegendő adat áll rendelkezésre, a jelenlegi elemzések egyértelműen kimutatják, hogy némelyikük csökkenő tendenciát mutat, bár több területen az adathiány miatt egyelőre nem lehet végleges következtetést levonni. Az élőhelyek további leromlása azonban kétségtelenül csak fokozni fogja a jegesmedvékre nehezedő, egyre növekvő fenyegetéseket.