Röviden

Mi a konszenzus? A tudományban az, amikor a szakemberek túlnyomó többsége egyetért egy alapelvben. Így például a csillagászok egyetértenek abban, hogy a Föld a Nap körül kering. A biológusok elfogadják, hogy az ebihalak a békapetéből kelnek ki, és felnőtt békákká fejlődnek. Szinte minden geológus egyetért abban, hogy a lemeztektonika valóságos, és nehéz lenne olyan orvost találni, aki szerint a dohányzás ártalmatlan.

Mindezekben az esetekben a vizsgálatokat olyan alaposan végezték el, hogy a terület szakértői már nem vitatkoznak az alapvető magyarázatokon. Ennek ellenére a fenti példákról egykor gyakran szenvedélyes viták folytak. Így működik az előrehaladás.

A tudományos konszenzus elérése egy gyakran hosszadalmas folyamat eredménye. Ez valaminek a megfigyelésével kezdődik, és addig tart, amíg teljesen meg nem magyarázzák. Nézzünk meg egy klasszikus és nagyon releváns példát.

Az 1700-as évek végén kiszámolták a Föld-Nap távolságot. Az eredmény 149 millió kilométer lett, ami elképesztően közel van a modern mérésekhez. Ez gondolkodásra késztette Joseph Fourier francia fizikust. Az 1820-as években ártatlanul feltette a következő kérdést:

„Miért olyan meleg a Föld bolygó? Ilyen távolságban a Naptól egy jéglabdának kellene lennie."

Az ilyen alapvető kérdések a Földünkről úgy vonzzák a kíváncsi tudósokat, mint az érett gyümölcs a darazsakat. Fourier kérdése egy kutatási folyamatot indított el. Néhány évtizeden belül ez a kutatás kísérletileg kimutatta, hogy a szén-dioxid hőfogó tulajdonságokkal rendelkezik.

A huszadik század során az erőfeszítések felerősödtek, különösen a hidegháború idején. Abban az időben nagy érdeklődés övezte az infravörös (IR) sugárzás viselkedését a légkörben. Miért? Mert a hőkövető rakéták a repülőgépek kipufogógázaira céloznak, amelyek IR hőpontok. Feltalálásuk az IR működésének megértését igényelte.

Ez a kutatás vezetett egy 1956-os, Gilbert Plass által írt és mérföldkőnek tekinthető tanulmányhoz. A tanulmány címe „A szén-dioxid elmélete a klímaváltozásról” volt. Részletesen kifejtette, hogyan csapdázza be a CO_² a hőt a légkörünkben. Érdemes megjegyezni, hogy Plass már akkoriban használta a „klímaváltozás” kifejezést. Ez ellentmond a tagadók gyakori állításának, miszerint a terminológiát csak nemrég változtatták meg szándékosan.

A megfigyeléstől a magyarázatig, ez a tudományos módszer klasszikus példája. Fourier gondolkodásra késztet embereket, akik kísérleteket terveznek és hajtanak végre. Idővel megjelenik egy hipotézis, amely egy javasolt magyarázat. Ezt korlátozott bizonyítékok alapján fogalmazzák meg, további vizsgálatok kiindulópontjaként.

Amint egy hipotézis megjelenik, szigorú tesztelésnek vetik alá a releváns tudományos szakágakban. A tesztelés biztosítja, hogy a helytelen hipotézisek elbukjanak, ha nem állják ki az alapos vizsgálat jelentette próbát. De néhány túléli ezt a vizsgálatot. Ahogy a támogató bizonyítékok idővel felhalmozódnak, végül a hipotézisek elméletekké fejlődnek.

Az elméletek olyan érvényes magyarázatok, amelyeket a szakértők konszenzusa támogat. Például a gravitáció, a sugárhajtású repülés, az elektronika - ezek mind jól működnek, mert kiállták az idő próbáját és a hosszan tartó tudományos vizsgálatokat.

Ma a klímatudományban elsöprő (több mint 97%-os) szakértői konszenzus van abban, hogy a CO₂ hőt ejt csapdába, és ha növeljük a mennyiségét a légkörben, felmelegíti a bolygót. Bármilyen ellenvélemény is hangzik el, ezt az alapelvet már közel hetven éve megerősítették, az 1956-os jelentős tanulmány óta.

A szakértői konszenzus erőteljes dolog. Egyikünknek sincs ideje vagy képessége mindent megtanulni. Ezért gyakran a szakértőkre támaszkodunk, például orvoshoz fordulunk, amikor betegek vagyunk.

A nyilvánosság gyakran alábecsüli azt, hogy a szakértők milyen mértékben értenek egyet azzal, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása hőt csapdáz be és felmelegíti a bolygót. Ez azért van, mert a tájékoztatás mellett félretájékoztatás is létezik. A tömegmédia egyes részei ugyanolyan szívesen terjesztik az utóbbit, mint az előbbit. Hasonló problémát láthattunk a COVID-19 világjárvány során, ami sok életet követelt.

Azok számára, akik többet szeretnének megtudni, ezen a weboldalon részletesebb leírás található a klímatudomány történetéről.

Részletesebb magyarázat

Jól tudjuk, hogy nincs időnk vagy kapacitásunk mindent megtanulni, ezért gyakran a szakértők következtetéseire támaszkodunk. Ha a tapasztalt emberek nem használnák szaktudásukat sok létfontosságú feladat elvégzésére – és ha nem lépnének új emberek ezekbe a szakmákba – a társadalom gyorsan szétesne.

Ez igaz a klímaváltozásra is: a klímatudósok szakértői konszenzusára hagyatkozunk. Valójában a közvélemény percepciója a globális felmelegedéssel kapcsolatos tudományos konszenzusról fontos kaput jelent más, a klímával kapcsolatos felvilágosult hozzáállásokhoz – beleértve a politikai támogatást is. 

Nézzük meg a kulcsfontosságú tanulmányok összefoglalóit, amelyek a fenti grafikán szerepelnek, és amelyek a konszenzus mértékére vonatkoznak. Ezek nagy mintavételű, lektorált klímatudományi irodalom vagy klíma- és földtudósok körében végzett felmérések elemzésein alapultak. Ezek a tanulmányok online elérhetők például a Google Scholar segítségével. Az, hogy kissé eltérő módszerek nagyon hasonló következtetésekre jutottak, erős jelzés arra, hogy ezek az eredmények szilárdak.

Oreskes 2004

Ebben az úttörő tanulmányban felmérést végeztek az összes, 1993 és 2003 között megjelent, lektorált kivonat között a „globális klímaváltozás” témakörében. Az elemzés kimutatta, hogy a megvizsgált 928 tanulmány közül egyetlen egy sem utasította el azt a konszenzusos álláspontot, miszerint a globális felmelegedés emberi eredetű. Az absztraktok 75%-a egyetértett a konszenzusos állásponttal, míg 25%-uk nem foglalt állást sem pro, sem kontra.

Doran & Zimmerman 2009

Egy 3146 földtudós körében végzett felmérés a következő kérdést tette fel: „Úgy gondolja-e, hogy az emberi tevékenység jelentős tényező az átlagos globális hőmérséklet változásában?” Összességében a tudósok 82%-a válaszolt igennel. Ami azonban a legérdekesebb volt, az az, hogy a válaszok hogyan változtak a klímatudományban való jártasság szintjéhez viszonyítva. Azok közül a tudósok közül, akik nem voltak klimatológusok és nem publikáltak kutatást, 77% válaszolt igennel. Ezzel szemben az aktívan publikáló klimatológusok 97,5%-a válaszolt igennel. Ahogy nőtt az aktív kutatás és a klímatudományban való specializáció szintje, úgy nőtt az egyetértés is abban, hogy az emberek jelentősen befolyásolják a globális hőmérséklet változását. A tanulmány a következőképpen foglalta össze az eredményeket:

„Úgy tűnik, hogy az éghajlatváltozás valódiságáról és az emberi tevékenység szerepéről szóló vita gyakorlatilag nem létezik azok között, akik értik a hosszú távú klímafolyamatok nüanszait és tudományos alapjait. A kihívás inkább az, hogy hogyan lehet ezt a tényt hatékonyan kommunikálni a döntéshozók felé és egy olyan közvélemény számára, amely továbbra is tévesen úgy érzékeli, hogy a tudósok között vita van.”

Anderegg et al. 2010

Ez a tanulmány 1372 klímatudós körében végezte el a felmérést, és azt találta, hogy (i) az éghajlatváltozással kapcsolatos publikációk terén a legaktívabb kutatók 97–98%-a támogatja az IPCC által kifejtett antropogén klímaváltozás (ACC) alapelveit, és (ii) az ACC-t kétségbe vonó kutatók viszonylagos klímaszakértelme és tudományos jelentősége jelentősen alacsonyabb volt a meggyőződéses kutatókéhoz képest. 

Cook et al. 2013

A Skeptical Science csapata által végzett elemzés több mint 12 000, „globális klímaváltozás” és „globális felmelegedés” tárgyú, 1991 és 2011 között megjelent, lektorált absztrakton alapult. Az elemzés megállapította, hogy a tárgyban állást foglaló tanulmányok több mint 97%-a egyetértett azzal a konszenzusos állásponttal, hogy az emberek okozzák a globális felmelegedést. A projekt második fázisában a vizsgált írások szerzőit megkérték, hogy értékeljék saját, több mint 2000 tanulmányukat. Ismételten, az állást foglaló tanulmányok több mint 97%-a egyetértett abban, hogy az emberek okozzák a globális felmelegedést.

Verheggen et al. 2014

Eredményeket mutattak be egy 1868 tudós körében végzett felmérésből, akik különféle aspektusokat vizsgáltak az éghajlatváltozás terén, beleértve a fizikai klímát, a klímahatásokat és a mérséklést. A felmérés akkoriban egyedülálló volt méretében, kiterjedtségében és részletességében. Más kutatásokkal összhangban azt találták, hogy ahogy nőtt a klímatudományban való szakértelem szintje, úgy nőtt az egyetértés szintje is az antropogén okok tekintetében. Azok a válaszadók, akik több mint 10, klímával kapcsolatos lektorált publikációval rendelkeztek (a válaszadók körülbelül fele) 90%-a kifejezetten egyetértett azzal, hogy az emberi eredetű üvegházhatású gázok (ÜHG-k) voltak a legfőbb tényezők a legutóbbi globális felmelegedésben. A válaszadók ÜHG-k közreműködésére vonatkozó mennyiségi becslései jelentősen függtek az aeroszolok hűtő hatásáról alkotott véleményüktől vagy tudásuktól.

Stenhouse et al. 2014

Egy felmérésben, amelyben az Amerikai Meteorológiai Társaság (AMS) minden ismert e-mail címmel rendelkező tagját megkérdezték (1854 tag), 26,3%-os válaszadási arány mellett a tudományos konszenzus észlelése volt a legmeghatározóbb tényező a globális felmelegedéssel kapcsolatos véleményekben, amit a politikai ideológia, a klímatudományi szakértelem és az észlelt szervezeti konfliktus követett.

Carlton et al 2015

A szerzők úgy látták, hogy nem készült még olyan közvetlen felmérés, amely a klímatudományban kevésbé jártas tudósok szkepticizmusát vizsgálta volna. Ezért elvégeztek egy felmérést a Big 10 Konferencia egyetemein dolgozó biofizikus kutatók körében. A válaszadók többsége (93,6%) kijelentette, hogy az átlaghőmérséklet emelkedett. Azoknak a válaszadóknak, akik egyetértettek azzal, hogy a hőmérséklet emelkedett, feltették a következő kérdést: „Úgy gondolja, hogy az emberi tevékenység jelentős tényező az átlagos globális hőmérséklet változásában?” A válaszadók 96,66%-a válaszolt igennel.

Cook et al. 2016

2015-ben az előző tanulmányok szerzői egyesítették erőiket, hogy közösen készítsenek egy tanulmányt, „Konszenzus a konszenzusról: az ember által okozott globális felmelegedés konszenzusára vonatkozó becslések összefoglalása” címmel. A tanulmány két fontos következtetésre jutott:

(i) Attól függően, hogy pontosan hogyan mérik a szakértői konszenzust, valahol 90% és 100% között mozog a klímatudósok közötti egyetértés arról, hogy az emberek felelősek az éghajlatváltozásért, a tanulmányaink többsége pedig 97%-os konszenzust talált az aktívan publikáló klímatudósok között. (ii) Minél nagyobb a felmérésben részt vevő tudósok klímaváltozással kapcsolatos szakértelme, annál nagyobb a konszenzus az ember által okozott globális felmelegedés tényéről.

Lynas et al. 2021

Ebben a tanulmányban, amely egy 88 125 darab, 2012 óta megjelent, éghajlattal kapcsolatos, lektorált tanulmányból álló adatbázison alapult, a szerzők véletlenszerűen választottak ki 3000 ilyen publikációt. Emellett egy második mintavételi módszert is alkalmaztak, amelyben kifejezetten olyan kulcsszavakat használtak, amelyek a szkeptikus tanulmányok azonosítását segítik a teljes adathalmazon belül. Huszonnyolc ilyen tanulmányt azonosítottak az eredeti adatbázisban ezzel a megközelítéssel, az absztraktok alapján, amelyeket ember okozta globális felmelegedéssel szemben implicit vagy explicit szkeptikusként értékeltek. A következtetés az volt, hogy az ember okozta éghajlatváltozás tudományos konszenzusa, a teljes publikációs arányhoz viszonyítva, meghaladja a 99%-ot a szakmailag lektorált tudományos irodalomban.

Myers et al. 2021

Ez a tanulmány újraelemezte a 2009-es geotudósok közötti konszenzust, miközben különböző módszereket vizsgált annak meghatározására, hogy mi számít szakértelemnek, és hogy az egyetértés szintje hogyan alakul a szakértők között. A szerzők 10 929 meghívót küldtek ki a felmérésre, ebből 2780 válasz érkezett. Ezen kívül azt is vizsgálták, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatásban szakértőként megjelölt tudósok hány tudományos publikációt készítettek, és hogyan reagáltak a felmérés kérdéseire az éghajlatváltozással kapcsolatban. Nem meglepő módon, a tanulmány azt találta, hogy az egyetértés az antropogén globális felmelegedés kapcsán 91% és 100% között mozog, és általában növekszik a szakértelem szintjével. A 153 függetlenül megerősített klímaszakértő közül 98,7% egyetértett abban, hogy a Föld melegedésének fő okai az emberi tevékenységek, például a fosszilis tüzelőanyagok égetése. A legmagasabb szintű szakértelemmel rendelkezők, akik 2015 és 2019 között legalább 20 lektorált tanulmányt publikáltak az éghajlatváltozásról, 100%-os egyetértést mutattak.

Közvélemény-kutatások és konszenzus

A közvélemény-kutatások nem abszolút bizonyítékok, mint a vitathatatlan tudományos eredmények, de hasznosan jelzik, hogyan alakul a közgondolkodás. Nézzünk meg két kutatást, amelyet 13 év különbséggel végeztek. Egy 2009-es, 15 nemzetet érintő világméretű közvélemény-kutatás (PDF), amelyben 13 518 ember vett részt, többek között azt a kérdést tette fel: „Úgy gondolja, hogy a tudósok többsége szerint a probléma sürgős, és elegendő információ áll rendelkezésre a cselekvéshez?” Az összes válaszadó közül csak 51% értett ezzel egyet. Még rosszabb, hogy hat országban kisebbségben voltak az ezzel egyetértők: az Egyesült Államokban (38%), Oroszországban (23%), Indonéziában (33%), Japánban (43%), Indiában (48%) és Mexikóban (48%). Ezzel szemben a legmagasabb „egyetértési” arányt a vietnámiak (69%) és a bangladesiek (70%) mutatták, ami talán nem meglepő.

A válaszadók két másik lehetőség közül is választhattak: „a szakvélemények nagyjából egyenlően megoszlanak” (24% az összes válaszadóból), vagy „a legtöbben úgy gondolják, hogy a probléma nem sürgős, és nem áll rendelkezésre elegendő információ a cselekvéshez” (15%). Az amerikai és japán válaszadók voltak azok, akik a legnagyobb arányban választották azt, hogy „a vélemények nagyjából egyenlően megoszlanak” (43% illetve 44%).

Az, hogy ilyen általános tévhit alakult ki a klímaváltozással kapcsolatos tudományos konszenzusról, nem véletlen. Ennek a weboldalnak a rendszeres olvasói tudják, hogy ez egy tudatos félrevezetési kampány ereménye, amelyet egyes emberek és szervezetek terjesztettek az Egyesült Államokban és más országokban világszerte. Ezek azok az emberek, akik a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedések ellen kampányolnak, mert az a finanszírozóik érdeke, hogy minél több fosszilis tüzelőanyagot égessünk el. 

2022-be előre lépve a helyzet talán javult, de még van hova fejlődni. Egy újabb közvélemény-kutatás, a Közvélekedés a klímaváltozásról (PDF), amelyet a King's College London Policy Institute végzett, több mint 2000 embert kérdezett meg mind a hat országból (Egyesült Királyság, Írország, Norvégia, Lengyelország, Olaszország és Németország). A felmérés azt kérdezte: „Az Ön legjobb tudomása szerint, a klímatudósok hány százaléka állapította meg, hogy az ember által okozott klímaváltozás valóban zajlik?” Az Egyesült Királyságban a válaszadók 65%-ra, a teljes felmérés átlaga 68%-ra, Írországban pedig a legmagasabb arányra, 71%-ra becsülték. Nyilvánvaló, hogy bár a közvélekedés a tudományos konszenzusról javul, még mindig van igény a valóság közvetítésére és az emberek védelmére a folyamatos félretájékoztatás ellen.

Szakértői és közvélemény-konszenzus

Végül, vizsgáljuk meg a különbséget a szakértői és a közvélemény-konszenzus között. A szakértői konszenzus azok között jön létre, akik bonyolult problémákat tanulmányoznak, és tudják, hogyan kell adatokat gyűjteni és dolgozni velük, hogy felismerjék, mi minősül bizonyítéknak, és hogyan kell azt értékelni. Ez komoly szakértelmet és képességeket igénylő munka, amelyre felkészülni évekig tartó tanulás és képzés révén lehet. 

A közvélemény-konszenzus ezzel szemben csak akkor alakul ki, ha valami nyilvánvaló. Például egy sorozatos félrevezető kampány sikertelen lenne, ha valaki megpróbálná tagadni a baglyok létezését. Mindenki tudja, hogy természetesen vannak baglyok. A közvélemény-konszenzus azért létezik, mert látjuk és halljuk a baglyokat, akár élőben, akár a televízióban vagy rádióban. De a bonyolult kérdések érzékenyebbek a félretájékoztatók akcióira. Láttunk példákat erre a COVID-járvány alatt, amikor a félretájékoztatott emberek nem vették komolyan a veszélyeket, és ez halálos kimenetelekkel járt. Ugyanez a helyzet az éghajlatváltozással: létfontosságú, hogy elfogadjuk a szakértői konszenzust, és ne halogassuk a cselekvést, amíg a valóság felismerése elkerülhetetlenné válik – addigra ugyanis már késő lesz.